Balatonújlak Balatonkeresztúrtól két és fél kilométerre fekszik, a takaros falu azonban már csak nevében idézi a magyar tengert, hiszen a napjainkban már nem a tóparton fekszik. A távolság azonban nem akadály a turisták számára, akik pár percnyi autózást követően megpillanthatják a Balatont. A község határában feltárt leletekből arra lehet következtetni, hogy egykoron egy nagyobb pannon falu lehetett itt. Középkori múltjára utaló emlékek 1403-ban Vylek formában említik Balatonújlakot, birtokosa ekkor Gordovai Fancs László volt, aki a hűtlensége miatt bűnbeesett Tamás fiainak itteni uradalmát Zsigmond királytól kapta adományul. Az egykori falu 1550 körül elpusztult, majd újból felépült. 1660-tól Sankó Miklós uradalmához tartozott, a család utóbb kihalt. 1715-ben mindössze kilenc háztartást írtak itt össze. A háborút követő évtizedekben a körzetesítések következtében a település a Balatonkeresztúri Községi Közös Tanácshoz tartozott, s csak 1993-ban alakult meg az önálló önkormányzat. Ma a falu a marcali kistérséghez tartozik, korábban Balatonlelléhez csapódtak, azonban a távolságok miatt ezen változtatni akartak a lakosok. A falu alig három kilométerre van a parttól, ezért az idegenforgalmi szezon alatt az újlakiak egy részének a magyar tenger kínálja a megélhetést. A balatontújlaki övcsatorna a hatvanas évek óta kedvelt horgászhelynek számít a térségben. A Balatonból kifolyó vízben mindig is gazdag zsákmány várta a pecásokat. A kilencvenes években ugyan csökkent a halak száma, mégis több ezer horgász látogat el ide évente kikapcsolódni. Több rekordméretű halat fogtak már itt, a legnagyobb egy hatvankilós harcsa volt. Egyébként népszerűek az újlaki horgászversenyek is.