A község története Gadány levéltári adatok szerinti első említése az 1193-as évből lelhető föl. Mint pusztát III. Béla adományozta a székesfehérvári János-lovagoknak. Nevét több formában megtalálhatjuk: Gadán, Gadámba, Gadánbu. Az 1563-as török adólajstrom szerint négy házból állott. 1677-ben Széchényi György kalocsai érsek kapta I. Lipóttól. 1715-től gróf Széchényi Zsigmond, 1726-67. között Niczky György tulajdona. Lakossága ekkor 926 fő. 1806-tól ismét a Széchényiek birtokába került. A XIX. század végén a község nagyobb része leégett. A XX. században gróf Széchényi Andor Pálé volt a terület. A század elején 900 lakosa 120 házban élt. A szomszédos Négyföldespusztáról a cselédgyerekek Gadányba jártak iskolába. A 30-as években önkéntes Tűzoltóegyesület és Levente Egyesület működött a településen. 929 lakosának jelentős része ekkor már kisparaszti gazdálkodó volt, övék volt a környék legnagyobb állatállománya. A község erdeje 70-80 tulajdonosának közös hasznát biztosította.

A II. világháború alatt három hónapig itt húzódott a front, melynek során a falu többször gazdát cserélt. Az épületkár nem volt jelentős, de az állatállomány kipusztult. Az itt élő két zsidó családot a németek elhurcolták. A háború áldozatainak névsorát a temetőben felállított emlékmű őrzi. 1945. után hosszabb ideig jelentős földterület maradt parlagon.

A kisparaszti gazdaságokat 1959-ben váltotta fel a tsz - először Táncsics néven. 1969-ben négy környékbeli tsz egyesült - Mesztegnyő központtal. Tanácsát a körzetesítések idején szintén Mesztegnyőhöz csatolták. 1992-ben önálló jegyzőséget hozott létre, 1996-ban csatlakoztak a Kelevizi Körjegyzőséghez, majd 2005-ben Hosszúvíz községgel együtt, Mesztegnyő központtal hozott létre körjegyzőséget. A községben kihelyezett iroda működik, amely egész nap a lakosság rendelkezésére áll. A körjegyző minden hét csütörtökjén tart fogadóórát.

Az elmúlt években állították helyre a község határában álló Vendel-szobrot, melyet 1911-ben készítetett Zányi József, Teréz és Mári.