Település története, bemutatása
Pusztakovácsi község lakóinak száma 914 fő. Marcaliból kelet felé utazva - amelynek végén Fonyódra, illetve Balatonboglárra juthatunk - 12 km-nyi utazás után az útleágazáshoz érünk. A Szetsey csárdánál nemrég az utazók szívesen álltak meg frissítő italra.
Ez az épület már 1808-ban épült és egykori betyárok kedvelt pihenő és találkozó helye volt, ma egy tűzeset miatt csak üszkös falai állnak. Az elágazásnál jobbra vezető úton elérjük Somogy Megye egyik leghosszabb - mintegy 7 km hosszú - falujának házait, ahol Pusztakovácsi kezdődik. A település első jelentősebb épülete, amely feltűnik az utazó előtt, a 3 ha-os parkban álló ma kastélyszállóként működő hajdani kúria.
A Márffy család egykori tulajdonában állt épület ma kastélyszálló néven 7 szobával, étkezési lehetőséggel várja a kirándulókat, üdülőket. A szép épület körül idős fákkal is büszkélkedik a park, az öreg vadgesztenyesor idilli sétára csábít, az amerikai tulipánfa az egyik legnagyobb hazánkban. A falu központjához közeledve az Általános Iskolát találjuk és vele szemben a Bogyay uraság egykori kúriája áll - Fő u. 113.-.
Az épület ma művelődési otthonnak ad helyet. A hosszú utcán ugyancsak egykori középbirtokos család a Maárék volt lakóházát találjuk.Évtizedeken át a termelőszövetkezet irodája volt, annak felszámolásáig. Az utca vonalától kissé beljebb a bal oldalon áll az 1777-ben épült barokk stílusú római katolikus templom.
Eredetileg fazsindellyel fedték a tetejét, így 1879-ben egy villámcsapástól lángra kapott és leégett. Még ebben az évben a jelenlegi formájában épület újjá. Pusztakovácsihoz tartozik a Somogyfajszon keresztül megközelíthető Kürtöspuszta. Említésre méltó a középkori eredetű, de a XIX.sz-ban barokk stílusban átépített római katolikus templom, mellette a XX. századi fa harangláb áll. A településről írásos emlék 1703-ból való, ekkor pusztaként a Koroknai család birtokolta. 1767-ben jobbágyfalu, több-kisebb földbirtokos tulajdonában. Szólnak még emlékek a közeli Őskohó Múzeum révén az Árpád korról, IV. Béla királyunk állítólag itt pihent meg a tatárok elöl menekülve.