Kevés változatosabb kistája van az országnak, mint a Somogy észak-nyugati sarkában elterülő marcali kistérség.

A 34 kistelepülés egyik gyöngyszeme Varászló. Nagyon kicsi, nagyon régi település. 1278-ban már biztosan létezett a falu - ami akkor még csak néhány házból állt és nem is a mai helyén - amit egy adományozó oklevélen talált Warazlou helységnév előfordulása bizonyít. Tulajdonlásáról csak a későbbi időszakokból vannak adatok. Az 1400- as évektől szerepel Kanizsai Miklós, Szentpáli Varászló Miklós, majd Bakónai Török László neve, de birtokoltak itt részeket a Laki Thuz, a Létai és a Széchenyi családok is. A XIX. században és a XX. elején a Zichyek tulajdonában volt a határ jelentős része. Utolsó nagybirtokos a környéken gróf Sennyei Ferenc volt. A kedvező adottságú termőföldeken szakszerű és eredményes gazdálkodást folytattak birtokosaik. Különösen a Zichy család fejlesztette fel a gazdaságát, a növénytermesztés és állattenyésztés mellett téglaégetéssel, olajsajtolással, rönkfűrészeléssel - "deszkametszéssel"- is foglalkozva. Az ő idejükben már megközelítette a lakosság a félszázat.

A nagyobb arányú betelepülést az 1760- as évekre teszi a krónika. Templomát 1929- ben emelték, gróf Sennyei Ferenc adományából. A kis kápolna oltárképét "Szűzanya a Kisdeddel" Sennyei gróf felesége festette. A hagyomány szerint az egyik cselédlányról mintázta a Szent Szűz arcvonásait. (A grófi család leszármazottai a mai napig élnek, látogatást is tettek már a kápolnában.) 1844-ben építették az ún. Boronkay- kúriát, amely a mindenkori tiszttartó otthonául szolgált. A gyönyörű környezetben lévő épület önkormányzati tulajdon, felújításra szorul a területén (3,5 ha) található 4 istállóval és gabona tárolóval együtt. Pénz hiányában további hasznosításra eladó. Az alig négy évvel fiatalabb, a falu legmagasabb pontján található 6 szintes magtár magántulajdonban van. Ritka tárgyi emléke az egykori uradalmi gazdálkodásnak. Építészeti értéket képvisel még néhány, a század elejéről való épület, illetve egy, 1874- ben készült családi ház is.

1958-tól volt római katolikus iskolája a községnek. Előbb a felső, majd az alsó tagozat szűnt meg, ez utóbbi 1985- ben. A tanköteles korú gyermekek Nemesdédre és Vésére járnak iskolába. Óvoda is működik a faluban, melyet a rendszerváltás után hoztak létre mindannyiuk örömére. Természeti értékekben is bővelkedik a falu: 1898-ban, Erzsébet királyné halálakor Varászlón is emléket állítottak a kedvelt Sissinek. Az akkori főerdész Buchelt Tivadar telepíttette a 14 lucfenyőből álló Erzsébet fasort. Három fenyő még mindig őrzi emléküket.

A falu határában húzódó 11 halastó csodálatos látványt és kitűnő kirándulási lehetőségeket kínál. A Zichy család idejében 20- 25 család élt itt Patihíd- pusztán. A 200 ha- os vízfelületen egy évszázada van hagyománya a halászatnak. Híres a varászlói tükrösponty, amely kerekded testű, barnászöld színű és csak a hasán, illetve a hátán van egy- egy sor pikkely, de harcsát, kárászt stb.is nevelnek a tavakban. Évente 250 tonna halat halásznak le a tavakról. Tavasszal és októberben van a legtöbb munka. A legtöbb kárt pedig az orvhalászok, a vidrák és a kormoránok okozzák. A 11 halastó és környéke bőséges táplálékot nyújt számos védett madárfajnak. 1965-ben, Közép- Európában felmérték a nemeskócsag állományt. Akkor hat párról tudtak az ornitológusok. Ebből két pár rendszeres vendég volt Varászló határában.

A falu határa melletti Vörös-forrási patak környékén is lehetett látni nemeskócsagot. Itt talán még csodálatosabb látványban lehet része a szerencsés erdőjárónak. Leírhatatlanúl gyönyörűséges a felkelő nap fényében megpillantani a vízből kiemelkedő nemes madarat. Mint a gyöngyszemek, úgy hullanak alá bóbitás tolláról a csillogó vízcseppek. A szenvedélyes megfigyelő találkozhat a környéken fekete gólyával, hattyúval, sirályokkal, pólinggal, godával, vörösgémmel, kanalasgémmel, szürkegémmel, búvárvöcsökkel, batlával, tőkés-, cigány-, fütyülő-, nyílfarkúrécével, darvakkal, bölömbikával, de számos ragadozó madárral is, mint a halász-, kígyász-, rétisas és még sorolhatnám. A falu egykori büszkesége, a Peti- tó (Tancsi-tó) a Tündér- szigettel és a műemlék vizimalom magánkézben van. Inkább csak bekukkantást, mint bejárást engedélyeznek a jelenlegi tulajdonosok, akik sajnos lebontották a malmot.

A régi időkről sokat tudna mesélni az öreg Peti- ház, amelyet 1892- ben építettek. A molnár család élte itt dolgos hétköznapjait. Utolsó molnár lakója, az olvasott, a világotjárt, meglehetősen különc Peti Antal volt, aki 99 éves korában, 1991-ben, 2 hónappal 100. születésnapja előtt halt meg. Peti-tó és környéke, az öreg Kőrisfa, a falu közepén található másfél évszázados kocsányos tölgyek és még sok értékes terület védett. A falu határát jórészt erdő borítja. Jellegzetes fái a tölgy, a hárs, az éger, az akác és a nyár, de fenyvesekkel, bükkösökkel tarkított erdőterületeket is találni. Gazdag a vadállománya, főleg szarvas, őz, vaddisznó, róka és fácán a legjelentősebb erdőlakók. Flórája is rendkívül változatos. A vidéket jól ismerők pontosan tudják hol érdemes gombát, medvehagymát, hóvirágot vagy éppen szedret, erdei szamócát szedni.

Az öregek Varászlót még mindig Vrászlónak hívják, de sokan emlékeznek még - rajtuk kívül is - a népi elnevezésű utakra, dombokra, stb. Ilyen például a Szamaras-domb, Ördög-domb, az Akasztó- domb, ahol két útonállót akasztottak fel a Zichy-ek idejében. A Vörös- folyás, Vörös akó, a mai Varászló - Somogysimonyi határán fekvő erdészháznál van. A Kossuth utcát sokan Atyolának hívják. A "Szomgyus", a Nyúlfogó, a Köztes, a Gődör, a Kopetlánszki mind-mind egy-egy erdőterületet jelentenek. A "Kükép"-et egy szerencsés megmenekülés emlékére állíttatta a Zichy család, amikor a századelőn a patihídi lápos területen hintóval elsüllyedtek. Hasonló az Erdészlaki cserkészkereszt is. 1942- ben a Somschisch család egyik gyermeke is kirándult a cserkészekkel, amikor a Vörös akó környékén orkánerejű viharba keveredtek. Megmenekülésükre állíttatta a család a keresztet. Napjainkban a falu lakossága kb. 200 fő. Az aktív dolgozók elsősorban a környező településeken találhatnak munkát.